versek

horváth-hoitsy edit

Bús magyaros ecloga

Hallod-e kedves a part vonalán a halk suhogást?

Zöld zene ringat, surrog a nád, és rezdül a sás;

Hun muzsikára moccan a hullám —, ébred a táj,

tárogatóknak bánatos-édes-hűs szava fáj.

kerekes lászló

A Tudatlanság Fája

Viaszból volt az a gyümölcs

Melyet Éva oly nagyon áhított

Sudár Fa - a panoptikumban

S az ártatlanság nem tiltott.

millei ilona

Nagyvárosban

Nagyvárosban az ember gyorsan él,

felkel, rohan, újra hazatér,

elalszik, felkel, és megint rohan,

gyorsított felvétel az élet. roham,

aszalós sándor

Nyári galamb

Ha galamb volnék, turbékolnék,

morzsákat szedegetnék,

emberekre felnéznék,

fel…

lábaik elöl eltipegnék,

móritz mátyás

Amit magamban rejtek

Földel, vérrel, méreggel is etethetsz!

Megtaposhatsz, kinevethetsz, fellökhetsz!

Vadként hiába lesnél és keresnél,

fogalmam úgy világít, mint a nyers tél.

g.ferenczy hanna

EGY SZÜRKE HÁZ

Egy régi budai utca -

kopott kereszt az útfelen

rám lesnek körben a hegyek

felhők úsznak, sejtelmesen.

kajuk gyula

Zebegényi bicikliút

A szürke betonúton csillámló sárga csík,

ennek mentén jövök és megyek.

Most jobbról csobog a Duna,

a túlparton füstölgő, párás, zöld hegyek.

jeney andrás

Széki tánc

Augusztus 24-én, a tatárdúlás emléknapján

Kék ködmön, puffos ujj,

Kalapok szalmábul,

Kendőkön, száz ráncon

Fekete tűz lángol,

Fény sír a csizmákon.

laczkó wass róbert

Történelemóra

a pinta megtért

s amit laposnak tudtunk

az gömbölyű most

így túl kell élni

sok páncélba költözött

rossz arcú zsoldost

fekete anita

Búcsúzóra

Ég a cseppnyi láng.

A vérdarabok egyre csak hullnak,

Eléd peregve patakként folynak,

Tombol a tüzem.

A kéz újra üzen.

némethy mária

Világom

Ha én gazdag lennék,

megvenném a tájat,

s bekeríteném világnak.

Önző világ lenne.

Kívül rekedne a végtelenség.

Csak én és a közelség.

péter erika

ÉRINTÉSEK

Ki nem látta szemedet,

nem hallotta hangod,

nem kóstolta ízedet,

nem érintette

arcod,

nem ismerhet!

végh sándor

MARGÓRA

Jer velem!

Megmutatom, merre virágzik

a rét.

Jer velem!

uhrman iván

ÉLETTAPASZTALAT

Kinek feje felett már harminc év elvonult,

Most majd megérti azt, amit eddig csak megtanult!

Belátja: hetven-nyolcvan év aligha lesz elég …

És szívében nincs már erő. Addig ha él-e még?

bánházy péter

Gyilkos dal

Megöltem egy tücsköt.

Én hetvenöt kiló,

ő lapos.

ecsedi éva

Álom a nyárban

Még sikolt a vén diófán egy madár

felhőnaszádok úsznak időóceánon át

beérett gabonarendek menetelnek

lábuk alól tücsökhadak menekülnek

dobrosi andrea

Hétköznapi derű

Összerázom maradék jókedvemet;

avas őrleményként minek a polcon...?

Aztán leejtem a padló kövére,

hogy még inkább összekeveredjenek,

kárpáti tibor

Az Éjszaka Anyja

Látom, látom és egyre csak látom

Szalad egy gyermek a bükkfák között

Űzi egy álom át a határon

S a vágy, ami szívébe költözött

jávorka ágnes

Jelek

Nézd ezt a szürke augusztust, borul

az ég száz felé, napnak nyoma sincs,

csak az idő rágcsálja rútul a csontjaim,

s bánat bújik belém hazugul, orvul.

kardos andrás

22 év után…

22 év után, mert éppen erre jártam

és ismét belémvágott az a régi vágy,

melyet 22 év óta mostanig odáztam,

hogy igyunk újra együtt egy deci bort

és rágjunk el egy keménytojást, mint

a sarki csehóban tettük … valamikor.

erdei éva

A szivárvány hídja

Milyen egyszerű lenne, ha hozzád

öreg fahíd vezetne, alatta mély folyó

nyelné torkába dobott leveleim,

át mennék rajta, korhadt pillérein,

nem húzna vissza félelem a bajtól.

lelkes miklós

BALATONI ALKONY

A vízre, nézd, élénk, piros kezek

tündértáncokat szétterítenek.

Nagy ablak kristály lelkében ragyog

angyalszárnyú szivárvány-alakod.

deáky levente

Tények

Szeretlek, igen: szeretlek téged,

Mint ember embert csak szerethet,

Ahogyan a szelek szeretik a végtelen teret,

A sas, a csillag s a göcsörtös gyökerek

Szeretik így a magas eget.

németh tibor

Egy új világ

Vakablakomat végleg befalaztam,

ne sötétedjen odabent a magány.

Minden ajtómat szélirányba tártam

szabadon szökjön porladó örömöm.

sárhelyi erika

Levelek

Levelek, zörgő csontú, sápadt levelek,

frontvonal mögül suttogó sorok…

„Jól vagyok, anya, meglátod, hazamegyek”,

srapnel süvít, majd távíró kopog.

botz domonkos

Bármerre nézek

Attilával álmodtam az éjjel.

Én még kicsi voltam, Ő már

valóságos óriás, de erről

akkor még csak én tudtam,

s rajtam kívül senki más.

fetykó judit

Hitetlen

Kételkedve, mindenre rákérdezve,

a legjobbnak is a fonákját látva,

mindenből fanyar kesernyét csinálva,

csakis és kizárólag mérlegelve.