ÉLETTAPASZTALAT

Kinek feje felett már harminc év elvonult,

Most majd megérti azt, amit eddig csak megtanult!

Belátja: hetven-nyolcvan év aligha lesz elég …

És szívében nincs már erő. Addig ha él-e még?

S ha felfogta azt, hogy nincs remény, s az élet förtelem,

többé nem szól a régi hang: „De mégis kell legyen!”

Mivégre foldozgassa hát erői roncsait?

Úgyis mit ért az oly erő, mely az égig el se vitt?!

Inkább máról holnapra él csak megszokás szerint,

s ereibe’meg se méreti már a koleszterint.

Mimnermost olvas néhanap, Anakreónt s Aranyt –

de hol van, amely az ő baját így zengené, a lant?

És Walthert olvas, Berzsenyit, jöhet még Füst Milán –

Elhinni mégse tudja, hogy nem ő járt így csupán.