Zebegényi bicikliút

A szürke betonúton csillámló sárga csík,

ennek mentén jövök és megyek.

Most jobbról csobog a Duna,

a túlparton füstölgő, párás, zöld hegyek.

A parti füzesben szárcsák reklamálnak:

- Ez a csónak itt túl közel halad!

A víz felszínén halk csobbanások jelzik,

Hogy a mélyben hal rabol halat.

Két kutya közelít, egy vizsla és egy szetter.

Rám függesztett szemük csupa jóindulat,

bár orruk jelzi messziről, hogy nincsen

zsebemben számukra csábító falat.

Azért illendően üdvözölnek…

Gazdájuk is biccent, amint elhalad.

Rajta már az ismerős, ócska szvetter,

ezzel búcsúztatja a távozó nyarat.

Egy tompa puffanással lábam előtt

földet ér két tüskés, zöld burok.

Felhasadnak rögvest, pattogva szétgurulnak

belőlük a vidám, barna vándorok.

Vöröses arcuk megfürdik a napban

és máris olyan…frissen mosdatott.

Ki hinné, hogy belőlük sarjadnak

a hűvös árnyú, büszke fasorok.

A hajóállomáson épp kikötnek.

Partra tódul sok ordító gyerek.

Kísérőik előbb perlekednek,

aztán rágyújtanak, legyintenek…

A szürke betonúton csillámló sárga csík,

Ennek mentén jövök és megyek

Most balról látszik a Duna,

s a túlparton a kékellő hegyek.