Jelek

Nézd ezt a szürke augusztust, borul

az ég száz felé, napnak nyoma sincs,

csak az idő rágcsálja rútul a csontjaim,

s bánat bújik belém hazugul, orvul.

Hiába lett léted létemben, nyomorba

ragadt ez a nyár, nem lehet nem látnom,

dermed a levegő, már senki sem táncol,

s fáradt félelem szül zavaros álmokat.

Talán egy isten leprás lett, s leesett az ujja,

de hogy hová, merre, azt senki sem tudja,

s hányan léptek rá, munkából menve haza,

vagy a vásárolt holmit autóba pakolászva,

s ki rúgta be undorodva egy kapualj sarkába,

ahol elrothadt feltűnés nélkül, csendben, lassan.

Jávorka Ágnes

Pécs, 2005. augusztus 16.