EGY SZÜRKE HÁZ

Egy régi budai utca -
kopott kereszt az útfelen
rám lesnek körben a hegyek
felhők úsznak, sejtelmesen. 

Bal oldalon egy, szürke ház
zöld repkény öleli körül,
kék írisz nő az udvarán

és a szívem megint örül... 

Örül  mert túl a rácsokon
hallom a kertet, hogy zenél -
mert minden illatos virág
hallom, ahogy róla mesél - 

A lépcsőfok titkolózva
őrizgeti lába nyomát -
kósza lelkem csitul, pihen
amíg elnézem  ablakát.

Én nékem már ez is elég
Mit is akarnék többet én ?
míg csendesen tovább megyek -
szívemben zsong egy költemény.