A szivárvány hídja

Milyen egyszerű lenne, ha hozzád
öreg fahíd vezetne, alatta mély folyó
nyelné torkába dobott leveleim,
át mennék rajta, korhadt pillérein,
nem húzna vissza félelem a bajtól.

Lenne bár tenger, végtelen óceán,
köztem és legszebb álmaim között,
csak pihe az, mit arrébb fúj a szél,
s a gondolat, hogy vársz, majd elkísér
a mélybehúzó fellegek fölött.

Milyen egyszerű lenne, de azt a hidat
nem építi ember, mi hozzád vinne,
szürke hétköznapok évtizedes kínja,
felette az ünnep szivárvány hídja…
egyszer talán ránk tekint az Isten.

2006-06-06