Hétköznapi derű

Összerázom maradék jókedvemet;
avas őrleményként minek a polcon...?
Aztán leejtem a padló kövére,
hogy még inkább összekeveredjenek,
s morzsalékderűmből ezek a szemek
új, konyhakész elegyet formázzanak.
Az üveg összetörik, ahogy szokott,
nem veszi észre senki régóta már.
Nézem a mindennapok szilánkjait:
elmosolyodom. Titkom megtartani,
mikor minden oly borús, fölösleges.