Tények

Szeretlek, igen: szeretlek téged,

Mint ember embert csak szerethet,

Ahogyan a szelek szeretik a végtelen teret,

A sas, a csillag s a göcsörtös gyökerek

Szeretik így a magas eget.

Szeretlek, mint fehér a kéket,

Mint a fény szereti bevilágítani a sötétet.

A Teremtő szereti így a mindenséget

S a szerelem lelke az öröklétet.

Szeretlek, igen: szeretlek téged.

Tisztán, erősen, szabadon, mélyen,

De nem kérlek, se nem kényszerítlek,

Csak érezlek, átéllek, túl a személyen.....

Tenger morajlik szíveden át,

Lelked bimbózó harangzúgás,

S a csended...

A csended tisztítótűz.

Igazzá lészen benne a világ,

S igazzá léssz te,

Mint Jeanne, a szűz.

Az igazság nem kérdi: kéred-e?

Szabad vagy, hogy ne nyisd rá szemed,

Mit sem tehetünk érte, ellene.

A tények magadhoz visznek téged.

Légy bátor vállalni fénylő szíved,

S boldog lesz, ki érzi s érti lényed...

Szeretlek, mint gyertya a lángot,

Mint kisgyerek a réti virágot

Akár a föld a felkelő Napot

S lelked az égbéli harmatot.

Hogyan szeretlek? Csak te tudhatod,

Mikor szabad vagy és szabad vagyok,

Amikor mosolyod őszintén ragyog,

Amikor lelkedet repülni hagyod.